A szerelem néha zavaró.Sőt van, amikor helytelen, és veszélyes is lehet. Olyan dolgokra vesz rá minket, amiről addig nem is álmodtunk.De hogy rossz lenne? Az csak attól függ, mi lesz belőle , nem igaz?
És ha igy is lesz, ha valóban elveszítem, akkor is nyertem egy boldog napot. És ha arra gondolok, milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda!
Ha szeretsz valakit vagy valamit, akkor engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd...
Ő az egyetlen ember, aki büszkélkedhet azzal a varázspálcával, ami a szívemet irányítja. Tőle függök, nélküle, a varázslata nélkül a semmibe hullnék. Még mindig, ennyi idő után is Ő ad értelmet mindennek, csak Ő benne látom azt a varázserőt, amely képes elszédíteni, őrültté tenni, amelynek hatására úgy érzem, egyszer én is boldog tudnék lenni! :)
-Elveszitettél?
-Sajnálom.....
-Hogy hiányzom?
-Elhiszem.
-Megtettél mindent, hogy megtarts?
-Te is tudod, hogy nem.
-Ja, hogy szeretsz?
-És ezt eddig miért nem mondtad???
-Jaaa.. mert féltél, hogy akkor gyengének tűnsz előttem.
-Ha mondtad volna, talán most is a tied lennék...